Nőgyűlölet

Apám szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől. 2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet A világ legrégibb előítélete című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. 'Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki" - mondogatta. írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket - a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért. Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét. Miközben ezzel küzdött, ugyanazokat az eszközöket használta, melyekkel a többi jelenkori konfliktust is próbálta megfoghatóvá tenni olvasói számára: lényeglátását, a nyugati kultúráról és történelemről szerzett jelentős ismeretanyagát, az elnyomottak iránti együttérzését és szépírói stílusát. Mindezekkel felfegyverkezve írta meg ezt a történeti munkát, mely témájának kegyetlensége ellenére mint olvasmány roppant élvezetes.